Ahol járok mindenütt csak
Sűrű, édes ákácillat
Láthatatlan ebresztője
Délibábos álmaimnak.
Mézes árja amint megcsap,
Elkábul a lelkem tőle
S rámborul egy szebb világnak
Sugárból szőtt szemfedője.
Béke száll rám és úgy érzem,
Mintha angyalok közt járnék,
Megtisztul a szívem, lelkem…
Csupa fény és semmi árnyék!
Múlt időknek bús regéje
Meg-megcsendül a fülembe’
Mintha titkos vágyaimnak
Elhaló visszhangja lenne.
Emlékezem… s visszaszállok
Egy illatos lányszobába,
Melyben egykor ott virult a
Földnek legszebb virágszála!…
Nem tudom mért, ákácvirág
Fürtöcskéit hogyha látom,
Mindig az jut az eszembe:
Olyan, mint egy leányálom…!
