Némán suhannak, lengenek
A sugarak, az árnyak –
És hangtalan gyülemlenek
Kétség- és bánat-fellegek,
Vágyak, mik messze szállnak –
És múlt idők, tűnt emberek,
Jövők, mik majd szülemlenek,
Eszmék, mik tettre várnak –
S akik lakják a mennyeket,
A csillagok és szellemek,
Mind hangtalan, hangtalan járnak.
Nyugat, 1931. / 3. szám
