Ne csüggedj, ifjú, bárha gáncsuk ér.
Ma halhatatlan író lehet bárki.
S ha nem is jár ki néked a babér,
Te járd ki.
Palágyi Lajos
Palágyi Lajos: Költők és műértők
Poéta az van itt temérdek,
Csak műértő kevés e honban.
Volna csak sok műértő lélek,
Kevés poéta volna nyomban.
Palágyi Lajos: Van-e még?
Van-e még fájdalom,
Melyet nem kellett végigállanom?
Tart-e számomra még
Valami új, nagy sors-csapást az ég?
Van-é lelkembe rés,
Ahová még hatolhat szenvedés?
Maradt-e birtokom,
Amelynek vesztét majd sirathatom?
…Rémület száll belém.
Van a világon, van mi még enyém:
Leányom, hitvesem…
Előled óh, hogy rejtsem, istenem?!
Palágyi Lajos: Művészi virágzás
Új kikelet, sok új fecske,
Új piac, sok új müvész,
Új irány és új elvecske,
Új vezér, ki harcra kész.
Új művészi csoportocska,
Új találkozási hely,
Új kávéház és új kocsma,
Új findzsa és új meszely…
S föllendül rá csakhamar
A müvészet, gondolom…
Nem! Csak a kávés-ipar,
Csak a kocsma-forgalom.
1911.
Palágyi Lajos: A munkás vasárnapja
Egész világ künn a szabadban,
A város csöndes, néptelen;
Sötét lebujban, egy sarokban
Ülök görnyedten idebenn.
A kikelet nem csal ki engem,
Sem zöld liget, sem nyári lak,
Sem az erkélyen vélem szemben
Felém mosolygó nőalak.
Így kimerülve, tehetetlen
Nincs semmi vágyam, óhajom;
A műhely zaja zúg fülemben,
A gép visszhangját hallgatom.
Kábult fejemben úgy zsibong még
A tegnap lázas gondja mind,
És lebilincselt rab vagyok még,
Hallom: a gép hogy hí megint.
Szivemben – érzem – nincsen semmi,
Agyamban tompán kavarog;
Érzem: megszüntem ember lenni,
S kereket hajtó kéz vagyok.
1890 körül
Palágyi Lajos: Ki a nemzetközi?
Magyar, ki honát megveti
És mindent, ami nemzeti,
Mindegyre szid, mindegyre mar:
Ó, az még nem nemzetközi,
Csak rossz magyar.
Palágyi Lajos: Új történetirók
Királyt, vezért, hőst újraértékelnek,
Gyalázva mind, kik előtt leborultunk.
Ha még sokáig írnak történelmet,
Lesz könyv a multról, haj, de nem lesz multunk.
Palágyi Lajos: Mi a baj?
Sír szíved, hogy e honban
Sok elv van forgalomban.
Más a baj. Nincs rá mentség:
Sok itt az elvtelenség.
Palágyi Lajos: Egy papról
Te hiszed a jó Istent.
Én is Hiszem a nagy gondviselőt.
E két hit eltér kissé mégis:
Én ingyen hiszem őt.
Palágyi Lajos: Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a többi lány között,
Magányos hattyú elzárt tó vizében,
Bűvös dal, melynek szárnya megtörött,
Fénylő szivárvány könnyek özönében,
Hallgatag tündér, földre száműzött:
Te vagy utolsó, síró reménységem,
A végső bánat, amely ide köt.