Mi lehet világba már annál nagyob kín
Mint az szívnek gyötrelme
Ki magával nem bír czak ohajt könyvezvén
Ujul sebe sérelme.
Usz sűrő könyveim mint Tenger habjain
Jaj nintsen segedelme.
Minden felől iri nyillja bánatinak
Oh mint jaigatya sebét
Nintsen reménségbe szomorúságinak
Érhesse immár végét
Mert reá todulnak szüntelen harczolnak
S nem várja könyebségét.
Szerencsétlenségnek boldogtalan czéllja
Az bús háborodot sziv
Az ki sok sebeit jaigatva számlállja
Mert nem állandó ‘s hív
Kinczével kinállja hogy veszélj talállya
Szüntelen ellen vív.
Ha tettet is néha kinnjait tagagya
De el nem titkolhatya
Ajaka mosolyog de még is más tugya
Szívibe fül bánatya
Magát halni hagya mint virág ha ragya
Veri és elhulattya.
Oh én boldogtalan nékem is ez sorsom
Jai jai sebem fájdalmi
Bánatim sokságát jelentik ritmusim
Jai jai szívem kinnyai.
Világba nints másom igy kinlódó társom
Jai jai szívem gyötrelmi
És hogy meg nem szánnja senki panaszimot
Jai fái szomorú szívem.
Csak néked Úr Isten szörnyű fáidalmimot
Jelenti meg bús fejem
Mostan panaszimot rövid ritmusimot
Könyves szemmel végezem.
