A bor hajlékony ága
Szilfánkat átölelte;
A tiszta csermely íme
A színes hant virágit
Csókjával harmatozza;
A játszi napsugárok
Lejtőznek a folyóban;
A lengeteg Zefir nyög
A fák szerelmes ágán.
Jer! a folyó borostyán,
S a zöld gyepen emelt szék,
S a lebdeső szerelmek,
Oh Cloé, karjaim közt
Szelíd örömre várnak.
