Először napokat számoltunk.
Azután hetek következtek.
Már félév lett a hónapokból,
– De mi lesz, ha majd évek lesznek?
Ha évek múlva jösz, szabadság,
Lelkünket már meg sem találod.
Hisz minden nappal eltemetünk
Lelkünkből egy-egy reményt, álmot.
S testünkből is csak egy roncs lesz az,
Mit meghagynak a múló évek.
– De ha így megy ez a leromlás,
Tudom, hogy egy évig sem élek –
Jobb is lesz az, mint roncsolt testtel
Csak vegetálni lélek nélkül.
– Az elmúlás gondolatával
Az ember itt hamar megbékül.
