Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse vagyon,
Nem gazdag, de szép szenyóra,
A kosarat csak úgy szórja.
Donna Paula van szerencsém!
Váram van a Tájó mentén.
S ha szivemhez hajlik szived,
Váram, kezem, szivem tied!
Don Battista, jó Battista,
Szived jó, a kezed tiszta,
De dédapád nem ismerem,
A váradat tiszteltetem.
Donna Paula, Isten hozzád!
Hátha később meggondolnád?
Küldj egy fürtöt akkor abból
A fekete szép hajadból.
Évek multak. Már tizedik?
Hűs lesz, mikor esteledik.
Dér terül az őszi tájra,
Donna Paula szép hajára.
Dérben is holló a holló,
Mit kisértesz fényes olló?
Megvan… Sóhaj kél ajkáról,
Egy fürt hull ki szép hajából.
Menj apródom, hű apródom,
S térj meg hamar, mert aggódom.
Ezt a fürtöt Tájó mentén
Várva várja hű leventém.
Egy hét oda – három vissza.
Szólj, mit üzen Don Battista?
Azt izeni hű szivéből:
Küldj fürtöt – a feketéből.
Donna Paula egy kődarab,
Foga szép ajkába harap,
Egyet sem szól. Büszke nagyon.
Harminchárom őse vagyon.
