Vörösen izzik, mint az élet;
verejtékek eszik
és lelket lehelnek belé
és formába teszik
és szólnak hozzá:
“Eredj hidegen és kristályosan
s hirdesd a tisztaságot
az áttetsző, szent villogást
az emberek közt örökig…”
És én sírok:
Hiába,
üvegpohár, vagy üvegember?
minden, jaj, minden eltörik!
Nagybánya, 1925. augusztus 1.
