Sötét álom-kísértetek
ringatják az ágyam.
De íme, ébredek
lágyan,
pazar fény mindenütt,
a napsugár besüt.
Nevet a szívem,
nevet az eszem
s az ereszen
kismadár ül a bádog-csőre:
Csicseregve, csacsogva
csacska csodákat
fecseg a csőre.
S én magamért
és értetek
nagyot nyújtózva
ébredek, ébredek,
ébredek!
Kolozsvár, 1927. augusztus
