Az igaz barátság e széles világban
Ritka madár akármely szép társaságban;
Sok tud hízelkedni, de nem barátné ám,
Csuda ritkaság ez, avagy nincs is talán!
Hát csak mi vagyunk-e ime szomszédságban
Ily boldogok, kedves! – a szent barátságban?
Mi vagyunk, igenis s azok is leendünk,
Míg köztárgyunkba, a sírba nem menendünk.
Gyermekségeinktől fogva azok voltunk,
Ha egy nap nem láttuk egymást, majd megholtunk.
Meg is maradott még köztünk ezen jóság:
A hű barátságban a szent állandóság.
Most, ha meggondolom, hogy el kell válnia
Szívemnek tőled hív barátném Zsófia,
Nagy keserűséget okoz érzésemnek
Tőlem megfosztása egyetlen hívemnek.
Míg csak az az édes reménység táplál, hogy
A gyermekkorban szőtt barátság el nem fogy,
Az is vigasztalja szívemet, hogy látom,
Aki barátnémtól megfoszt: jó barátom!
Stettner Zsófi barátnémnak, midőn férjhez ment
