Ha mondom: hideg van, te forrsz melegedben,
Ha melegem vagyon, te fázol mentédben.
Ha én fehért mondok, dunnogsz te feketét;
Nyúlok ha kapához, te fogod az ekét.
Ami énnálom szép, azt te rútnak mondod;
Amit bizonyéttok, te aztat tagadod.
Hogyhát végetvessünk, íme csak azt mondom
Ó be jó ember vagy! tagadd. Semmi gondom.
