Hallottuk, e század mint lépé fel,
Mint kelt ölén a harcok óriása,
Kinek világra dörgő bajvivása
Trónon királyokat sápaszta el.
Eped a nép hű szív reményivel,
Remélt jogot s nem nyert imádkozása;
Mi több, a zsarnok, hogy tervét ne lássa,
A nép szemét kiszúrta – semmivel.
A semmi: biztatás volt, léha zálog
A harcmezőn tékozlott mindenért,
Mert áldozának kinccsel honfivért.
Imé! szemekről elmulék a hályog;
Ti megrabolt hazáju nemzetek,
Lesz még idő, akkor ne higyetek!
Pest, 1839.
