Erdős Sándor: Sóvárgás

Ködként gomolyognak álmok
sóvárgásom hajnalán,
mint élősdi rút növények
haldokló, göcsörtös fán.

Vágyódásom el nem múlik,
bár az álom messze jár.
Köd lepte bús bánatomon
nem törhet át napsugár.

magyar-versek