Erdős Sándor

Erdős Sándor: A ház szelleme

Bánat szülte sötétségben
elhagyott ház didereg.
Nem társa bús magányában
vidám ünneplő sereg.

Roggyant vállát moha lepi
vak az összes ablaka,
fény a sötét éjszakában
nem világít már soha.

Rég elhagyták a lakói
bűzzé váltak illatok.
Falai közt fészket vertek
halk neszező állatok.

Csendes erdő befogadta,
ölelően karolja.
Néha a ház álmaiban
felcsendül egy dalocska.

Itt élt kislány énekelte,
ő most a hely szelleme.
Tépett padlás mélyén bújik
köd burkolta fekhelye.

Ha arra jársz, lépj be bátran.
Szeretettel fogadnak.
Sötét erdő magányában
barátságra szomjaznak.

Erdős Sándor: Szomorú jövő

Ugyanaz a folyó ugyanaz a víz,

ami hömpölyög e zöldellő mezőn.

Rátekint fentről szomorú szemekkel,

múlt korok emléke áll a dombtetőn.

Fekélyek borítják zöld mező testét

rút sebekkel tarkította az idő.

Nézd, mivé tette a törtető ember?

Vajon itt találja-e majd a jövő?

Fognak még dalolni a víg pacsirták?

Látunk még szökellni barna őzeket?

Simogat zöldellő fát tavaszi szél,

vagy felejthetjük örökre ezeket?

Még van idő gyógyítani föld sebét,

még tehet érte a túlhajszolt ember.

Akkor lesz jövő és megnyugszik a múlt.

Kisírt szemére nézni többé nem kell.

Erdős Sándor: Elűzve

Húzza maga után fényét,
hálni tér mára a nap.
Jótékony sötétbe rejtve
a kopott házfalakat.

Elrejti a bűnt, a szennyet
a jótékony sötétség.
Éjfekete kabátot vesz
eltemetett reménység.

Ám újra eljött a hajnal
aranykötényt véve fel,
összerezzenve a gonosz
nyüszítve letérdepel.

Igaz láthatatlan a bűn,
ám csak lekuporodott.
A nap teríti szét a fényt,
az éj továbbrobogott.

Erdős Sándor: Nádfedeles kunyhó

Nádfedeles kunyhó felett
megpihent az éjszaka.
Úgy döntött, örökre marad,
nem megy innen el soha.

Olyan nyugodt, olyan kedves.
Itt puha a létezés.
Itt lakik a szegénység is,
még sincs soha éhezés.

Itt rak fészket a szeretet.
Itt lett örök otthona.
Csalfa remény ,igaz, mégis
maradna az éjszaka.

Kisírt szemmel hajnal ébred,
átveszi az éj helyét.
Ha nappal lesz, akkor ő is
nádon nyugtatja fejét.

Erdős Sándor: Őszi kép

Őszi tájat festene
a kis festőtanonc,
ám nem áll rá a keze
ecsete csak kolonc.

Így a festő kérdezi
társát az ecsetet:
–Ezt a csodás évszakot
festeni hogy lehet?

–Mond, hogy fessük meg az őszt,
hogy lesz valóságos?
–Miképp adom vissza azt
amit szemem látott?

Válaszolt is az ecset
ő ezt bizony tudja,
amikor a színekbe
üstökét bedugja.

–Barnát, sárgát,vöröset
kenek a hajamra,
így ősznek hangulatát
a kép visszaadja.

Úgy is lett, kipróbálta
a festő azonnal.
Nem is vitatkozott most
a fura fazonnal.

Igaz színes a haja
tele van festékkel,
ám a segítségével
végzett is a képpel.

Erdős Sándor: A szamártej

Leírok most egy kis mesét
tanulsággal tele van.
Most tudtam meg éppen én is
a szamárnak teje van.

Gondoltam, hogy megvizsgálom
ezt a tudományos tényt.
Ezért aztán ki is húztam
istállójából szegényt.

–Mutasd szamár. Hol a tőgyed?
Gondolom hasadon lóg.
A teheneknél láttam én már
ilyesmit, vagy hasonlót.

Nem is tetszett a szamárnak,
hogy a hasát vizslatom.
Megharapta fenekemet
azóta is fáj nagyon.

Meg is untam a tudományt
tovább már nem érdekel,
hogy ez a harapós jószág
talán tehénként tejel.

Azért írtam le papírra
ne felejtsem szavamat.
Nem is akarok én látni
agya maradt szamarat.

Erdős Sándor: Láttam

Láttam, mikor a szűz havat
marék só olvasztja át.
Meg sem született növénynek
mérgezve az italát.

Láttam, ahogy megrepeszti
fagyott víz az érceket.
Nyugodt szellő türelemmel
csupaszít le hegyeket.

Láttam folyót, lassú sodrút,
ahogy esőt poharaz.
Szomját oltva megéhezik
szakadékot kanalaz.

Láttam jót is bűnöst leste.
Kemény lett a kenyere.
Még is félve hajította,
netán kárt okoz vele.

Láttam, ahogy buja népek
visznek készséges arát.
Csínytevésnek álcáznak sok
bűn fertőzte éjszakát.

Csak én látom, senki más ezt?
Talán Urunk félrenéz?
Sötétségen átvergődve
a fény útja is nehéz.

Erdős Sándor: Sára asszony

Sok legenda kering
Máté asszonyáról,
pontosan annyi mint
Isten ostoráról.
Igaz kedves Sára
Máté szép arája,
teljes életet él
nem éppen apáca.

Pár ifjú és agg is
ismeri a hölgyet,
sok férfiembernek
okozott szép percet.
Merre csak jár Sára
szeretetét osztja.
Néhány szép szótól is
kibomlik a kontya .

Mit szól ehhez Máté?
Nagyon vak a szíve.
Nem hisz rút pletykának
békességnek híve.
Bár ha tükörbe néz,
mintha szarvat látna.
Talán maszkabálon
ragadt homlokára.