Húzza maga után fényét,
hálni tér mára a nap.
Jótékony sötétbe rejtve
a kopott házfalakat.
Elrejti a bűnt, a szennyet
a jótékony sötétség.
Éjfekete kabátot vesz
eltemetett reménység.
Ám újra eljött a hajnal
aranykötényt véve fel,
összerezzenve a gonosz
nyüszítve letérdepel.
Igaz láthatatlan a bűn,
ám csak lekuporodott.
A nap teríti szét a fényt,
az éj továbbrobogott.
