Egygyenként enyésznek éltem’ örömei,
Egygyenként szaggatja őket a’ Végezés;
Újúlgatnak velek szívemnek sebei,
‘S meg meg annyi halál e’ gyakor vérezés!
Ó Sors! alányomott immár üldözésed,
Béfizettem néked minden örömemet;
Ne halogasd tovább irgalom – döfésed,
‘S engedd végöröműl – ne késni végemet!
