Mikor a föld vérétől pezsdült
erdő a kontyát mind lebontja,
lengetve piros pántlikákat
igy zeng a tavasz friss heroldja:
“Május van! …S szemzett rózsarügyként
foganj meg már egy szívbe oltva
s bús bogáncsként tengő életed
legyen az öröm csipkebokra.”
De gonosz csőszök a régi búk,
most is mögöttem sántikálnak
s szűz várakozással megdobbant
szívektől visszaráncigálnak.
Lásd – ispilángi rózsaágra
tilalmas nékem itt hajolnom.
Istennek szánt rügyeimet hát
magamban mind, mind visszaoltom.
