Hallod-e lent, hogy a sárgarigó
aranytrilláit gurítja,
csupa aranyfény a világ,
egész erdőt fény borítja?
De a kakuk, az ebadta,
az augusztust jól becsapta,
nincs egy szava sem, csak búkál,
sziszegő nyelvével fúkál.
Hozd le, öreg alvó bátyánk,
a vén kakukot a holdból,
elvitte tőlünk a Sátán,
s most a hold tetején horkol.
A sárgarigó kevés itt,
a kakuk kell most ide,
a kakuk mindent megszépít,
őbenne él az ige.
A te tavaszod is bent van,
már egy éve szundikál…
Hej, tavaly még kakukszókor
te voltál itt a király!
1943. augusztus, Móricz Zsigmondnak, a föld alatt is élőnek
