Te ismered India földjét
a te fűved nem itt terem,
neked nem az “anyag” szab törvényt
az evestrum, az esztelen.
Te együtt vándorolsz Krisztussal
Lao-ce-val, s Paracelsussal,
jársz-kelsz mint egy boldog titán
az Utolsó Alkony után.
Te látod Peru magasában
a tűz-szemű inka-képeket
és fent Tibet jégbarlangjában
lassan kialvó életet,
Poseidont, Neptunus egében,
a Földet Márs füst-éterében
mint vérző istent, tiszta hírűt,
s Vénuszt, a kedves rózsaszínűt…
A te füledben, mint a messze
bolygó Hellénben leng a lét:
szirének hangja száll szívedbe,
hozza a perc lágy fűszerét!
Fordítsd vissza hajód, mennydörgött!
Krisztus kiált a hegyeken!
A milliókban zúg az ördög!
Az Egyet add vissza nekem!
Hamvas Bélának, a Láthatatlan történetben
