Közelg az éj, hidegre fordult
Az idő, jöjj hát paplanom,
Takarj be! Rokon melegedben
Sorsom’ viselve, alhatom.
Takarj be, eleven színed’
Jó látnom, amint rám borul.
A világ ugyis fekete,
A láthatár meg egyre komorul.
A föld ma csapszékben forog,
Sárban és vérben vigyorog.
Földindulása szinte fenevad
S elbujhatok-e egy paplan alatt!?
Altass el, Uram, mégis ez a jó,
Az álom élet, Nirvána-folyó.
Ölén elalszik fáradt gyermeked
S ha akarod, holnap felébredek.
