Incze Lajos: El, elmegyek

El, elmegyek házatoknál
S ablakodra felnézek…
Ha virágid között volnál
S reám néznél, mosolyodnál
Felvidúlna e lélek.

Mind hiába nézem, nézem…
Csak a virág mosolyog.
Rám sem gondolsz, tudom érzem,
Nem, nem sejti jelenlétem
A szived: meg nem dobog.