Bús, őszi ködnek tépett fátyola
Lebeg a szunnyadó, tar fák között;
Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha
S a sziklás föld avarba öltözött.
Pajkos Szél-pajtás fütyörész vigan,
Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót;
A hószakállú Tél nyomán suhan,
Zúzos iszákja rejt kemény fagyot.
S a csöndes erdő álmai felett
Szorongva szállnak lomha fellegek,
Mint óriás hajó sötét vizen.
Harcos hajó, mely ácsolt, barna hátán,
Barbár sziveknek kedvelt, szűzi zsákmányt:
Egy hófehér tündérleányt viszen.
Nyugat, 1910/6. szám
