A Jézus meg Péter nagy fáradottan
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám kérleli az asszony: “Nincs helyem!
Nehéz órám megjő ez éjjelen.
A ház kicsiny. Zokon ne vedd, uram!
– Messziről jöttök? – A pitvarban van
Friss szalma. Azon elnyughattok épen!…”
És megköszönték az Isten nevében.
Éjfél előtt hördül nehéz nyögés.
Neszel Péter: “Segítsd uram a jámbort!”
“Eredj Péter, nézd meg milyen a hold?”
“Kinn jártam, uram, vérszín ‘tűzbe’ volt.”
“Fordulj be hát! Még nincs itt az idő;
‘Gyujtogató’, ki most világra jő.”
Éjfélkor hallik panaszos sirám.
“Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!”
“Eredj megint és nézd: a hold milyen?”
“Nézvén – ‘késformát’ vélek látni benn.”
“Fordulj be hát! Még ez sem jó idő!
Embervért ont, ha most világra jő.”
Éjfél után szörnyü jajszó üvölt.
“Uram, segélj! Uram, nem hallod-e?”
“A holdat Péter!”…A hold ’tiszta’ már.
Felhőtlen égből telt, fehér sugár. –
Most megbékél az Isten és a nő;
‘Ember születik’. Betelt az idő!
És enyhe, szent csöndesség lőn a házban.
1907.
