Róllad emlékezek
reggeli
első elmélkedésimben –
róllad gyűlnek ezek
estveli
vég elcsendesedésimben! – –
Te, kivel a Schillereket
csodálván, a hét egeket
befogni erőlködék. –
Emlékezel-e te
felőllem?
ha néha szemeidbe tűn
a szép Nap kelete:
oh, ha nem,
ébredj fel ez egy-két betűn!
Nekem minden Napnyugot
Zephire igy susogott:
a Lélek nem változik.
