Nagyszarvú fehér ökreivel,
A kemény-csontú barna élet
Jön és fölszántja a szívemet,
Halkan fütyölget és nevet:
S kurjant néha a durva béres.
Meddő, sovány szűz jár nyomába
Sir hangtalan; a könnye véres,
A szántásba halálmagot szór
Rá visszanéz röhögve, sokszor
S halkan fütyöl a barna béres.
Nyugat, 1908 / 3. szám