Bár a végzet azt akarta,
Hogy szegény fiu legyek –
Kedve jó pillanatában
Szép kis kerttel álda meg!
Benne illatos virág van,
Lombos ág, madársereg –
Szép a kert s mióta bírom,
Szebb világot ismerek!
Mondja sok: hol volna kertem?
Hogy talán csak álmodom –
Büszke nép! e bájos édent
Én magamban hordozom.
Volna bár csak hervadatlan!
Hisz e kert: ifjúkorom,
A virágok – érzeményim,
A madár – zengő dalom.
