Zúgó fenyves szögletében,
Biztos zsúpfedél alatt,
Pórkunyhóba elvonulva –
Néztem a villámokat.
Gyúlt az ég és elsötétült
Tompa durranás között:
A kunyhónak ajtajához
Reszkető leányka jött.
“Jer apám, az úr nevében
Lesz talán itt menedék -“
“Koldusnép menj! zápor ellen
Van közel fenyű elég.”
Igy a kunyhó vad lakója –
Szívem menni késztetett,
Félve, hogy leküld az isten
Rosz fiára mennykövet.
