Be sötétek vagyunk,
be bús terűt hordunk:
énünk mély árkában
földünk lélekvére
be habosan árad,
örvénylőn háborog!…
Kicsodák vagyunk mi?
Pusztai meleg szél,
tovasikló napfény,
táncoló csillagpor,
barlangmély csodája.
Testvér, add a kezed:
bújjunk ki a zűrből,
csillagok öléből,
napanyánk tömbjéből, –
és zúgó magunkat
a bolond nagy űrből
árasszuk a földre…
