Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi, Lillim,
A szerelem szabadon tesz s tehet amit akar.
Boldogságunknak távol van minden irígye,
Nincs, ki gonosz szemmel lesse, mit adjon odább.
Nyisd fel egész lelked tárházát, mellybe szerencsém
Vesztegető kézzel rakta le kincse javát.
Nappal uralkodtak szemeid, s hószínü ruhádban
Minden mozdulatod Grátia tánca vala:
Most elméd gyönyörű súgári ragyogjanak, űzzék
A gond fellegeit s gyújtsanak ifju tüzet.
A nevetés, játék, csélcsapság, nyájas enyelgés
Fogjanak egymással múlatozásra kezet.
Amit szép Láisz, vagy szép Aspásia tréfált,
Tréfáld szebb szeretőm, most te duplázva velem.
