Hová tünél, éltem vig hajnala?
Derülted annyi szép – s dicsőt igére
Mig rózsafénynyel a boldog körére
Mosolygva egy édent himzél vala.
De lassudan bájfényed elhala:
Pályám mindég sötétb magányra tére,
S a küzdő sokba telt, de könnyü bére
Emléked csak s e lant komoly dala.
Ha távozál, tanits felejteni!
Kidulva e kebel hajdanti kéje:
Remény-sugalva mit ragyogsz feléje?
Az ifju kornak nyájas isteni
Búcsuzva néznek a sziv lángzatára,
Ha már a látnék alkonyul határa.
