Legyen tavasz, legyen tél,
Feleségem korán kel:
Azért arca oly piros,
És beszéde oly okos.
Legyen nyár vagy ködös ősz,
Feleségem maga főz:
Azért levem oly ízes,
Gulyáshúsom oly tüzes.
Óra ketyeg, óra üt,
Feleségem maga süt:
Azért ha nincs is kalács,
Van jó kenyér; van pogács.
A víz meleg és fagyos,
Feleségem maga mos:
Azért keze oly fejér,
Hogy vele hó föl nem ér.
Nem sokára karácson,
Feleségem maga fon:
Azért vászna oly derék,
Sima, csinos és elég.
Nemsokára farsang jő.
Feleségem maga sző:
Maga sző és fehérít,
Teli gyolccsal kert és rét.
Szép idő vagy zivatar,
Feleségem maga varr:
Azért ingem oly kecses,
Hímzett leple oly becses.
Drága jószág, vaj és tej,
Feleségem maga fej:
Azért teje nem vizes,
Vaja’ íze kellemes.
Áldott légy én teremtőm!
Maga szoptat édes nőm:
Azért fiam oly szelíd,
Hogy mióta él, nem rítt.
Kél a nap és áldozik,
Hölgyem még sem változik:
Mindig jámbor, víg és jó,
Mindig tiszta, mint a hó.
Nem kell neki aranylánc,
Vásár, nagy ház, pompa s tánc;
Mulatsága: gyermeke,
Nyája, kertje s éneke.
Boldog isten az egen,
Boldog én is ide lenn:
Ha én mindig így volnék.
Mindig vígan dalonék!
