Egyszerű kis kézimunka…
Néhány apró moharózsa.
Olyan üde, ragyogó rajz,
Mintha tegnap készült volna.
El-elnézem s addig nézem,
Míg a szemem könnybe lábbad;
Hulló könnyem harmatával
Öntözök meg minden szálat.
A kéz, mely e hímet varrta,
– Itt árnyalta, ott megtörte –
Az a kedves, selyemlágy kéz
Mozdulatlan mindörökre!
Játszi munkán soh’se babrál,
Öltés közben nem sugárzik;
Itt hagyta a kis rózsákat
És elvitte ujjacskáit.
Sírban, árnyban porladó kéz,
Nem lesz itt már soha dolgod!
Nem érzed, ha csókom hull rád,
Azt se, ha rád könnyem omlott.
Csak én érzem – rád gondolva –
Bársonyodnak könnyü hamvát:
Mintha felhős homlokomat
Lágyan végig simogatnád…
