Az hárfás hárfáját sokaknak pengeti
És azzal sokaknak szívét édesíti;
De az rab lábára vert vasát csörgeti,
S annak csörgésével magát keseríti!
Zengése az hárfás pengő hárfájának
Nevető örömet szerez iffiaknak;
Csörgése pediglen lábakra vert vasnak –
Siralmas bánatot nevel az raboknak.
Az hárfa pengése üdőt mulattatja,
S annak hosszú folytát röviddé fordítja;
Csörgése a vasnak azt meghosszabbítja,
Fertáját órának nappá változtatja.
Az hárfának tehát kegyesen pengését
Szeresd, mint madárnak szépen éneklését;
Lábokra vert vasnak gyűlöljed zörgését,
Mint füles-bagolynak undok üvöltését…
