Csöppents fürdődbe, mely lágyan tapad
A kád fehér, zománcozott falához,
Nehéz hullásu rózsaolajat.
Finom ujjaddal borzold a vizet,
Játszd szét a súlyos illatcseppeket,
Mely mind a langy viz mélyére siet.
Gyujtsd fel a villanyt… Hogy a tükrökön
És a falon nevessen úgy a fény,
Mint ifjú szívben az életöröm.
Hajadba fonj rózsaszín szalagot,
Próbálgatva kösd fel, kislányosan,
Szabaduljon fel ívelt homlokod.
Hulljon le inged, a súgó batiszt…
Lábad ujja érje már a vizet,
Mely tisztán csillog, mint az ametiszt.
Lépj be… Borzongva, lányos-kedvesen,
Az illatos viz csókoljon körül,
És ringatózzék rózsás térdeden.
Mig szobalányod fürdőköpenyed
Eau de Cologne-nal bepermetezi,
S irigyen várja, hogy magadra vedd.
Beléje bujsz… A lágy kasmirköpeny
Puha, szelid meleggel betakar,
S te nálam vagy már a szobába benn.
Szemed nevet… tested tavaszt lehel…
Tipegve koppan apró papucsod,
És két karom erősen átölel.
Nyugat, 1910/14. szám
