Sáfáry László: Venyige

A Naphegyen s a Pálhegyen újra ott a hó,
a szőlőkarók sem látszanak.
De jó lesz szánkára kapni délután!
Barátaimmal kimegyünk:
megnézzük, a bor nem fagyott-e meg?
Európa sorsát és Ázsiáét
szabadon megbeszéljük
néhány mélyítő pohár között.
De jó itt lenni, cimborák!
Kevés öröm kell nekünk,
csak egyként legyen a szellemé s a testé.
Milyen jó, hogy a kedvesem is itt van:
ő főz gulyást nekünk,
éhes és bölcs férfiaknak,
s megmelegíti kezem,
mert a tűzrevaló venyigét a hó alól
én emelem ki.