Tábori Piroska

Tábori Piroska: Révben

Te vagy az élet szent igenje,
Lázongások elpihent csendje,
Termékenyítő, gazdag béke,
Viharvert lelkem menedéke.

Hitet adó, mélységes jóság,
Munkára serkentő valóság,
Forrása minden jónak, szépnek.
Éretted érdemes az élet.

Chaosz voltam csak, reád várva,
A végtelen tévedt paránya.
Célt, értelmet te adtál nékem,
Azelőtt csak voltam, nem éltem.

Minden szépségek szent igenje,
Bolyongások elpihent csendje,
Veled az Isten útját járom
S megáld minket, én édes Párom.

Tábori Piroska: Tudom…

Tudom, hogy fog még írni!…
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut… egy könny… egy dal… meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt – s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
…Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.

Tábori Piroska: Életút

Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs, rajta ködátok.
A két partján emberi árnyak,
Egymásra soha nem találnak.
Csupa férfi az egyik parton,
A másikon meg csupa asszony.
Mi néha megtöri a csendet,
Egymás hangjára felfigyelnek,
Mennek, sietnek, hídra várnak!
De hídja nincsen a magánynak…
Egy ritmusra léphet a lábuk,
Egy az örömük, álmuk, vágyuk,
Dobhatnak egymásnak virágot,
Szőhetnek együtt színes álmot,
Szerethetnék és gyűlölhetnek,
Tövist szórhatnak, magot vetnek,
Csak híd az, mit hasztalan vágynak,
Mert hídja nincsen a magánynak…

Tábori Piroska: Ki járt ott?

Ki jár ott az úton
Sötét éjszakában?
Kezében kampós bot,
Hátán teli zsák van.

Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!

– Honnan jöttél, Télapó?
– Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.

Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!