Csaplárosné piros virág,
Egy csattanás nem a világ,
Csókoljon meg, ha szive jó,
Áldja meg a mindenható.
Részegitse meg a betyárt,
Kinek a kend bora nem árt,
Csaplárosné, piros rózsa,
Részegitsen meg a csókja.
Azután meg, hát azután…
Kevés lenne a csók csupán,
Vegyen föl a kebelére,
Ugy sincs senkim, ugy rám férne.
Tudom tüzes a kebele,
Parázszsal van színig tele –
Ha pokol is, isten bizony
Nem bánom, ha elkárhozom!
Boldog az az apa, mint én,
Kinek isten módot ád:
Hogy örömben fürdethesse
Az ő kedves kis fiát.
Mennyi játék várja, ha az
Iskolából haza jön,
Tudom, nagy lesz az övé is,
De hát az én örömöm!
Üldözött a végzet gyakran,
Sok volt a mi engem ért,
De e boldog gyermek arcza
Kárpótol most mindenért.
Nincs is más bú, olyan, mely a
Szivet összeégeti,
Egy lehet csak: nélkülöző
Gyermekeknek könyei:
Oh Uram! ki örömim közt
Érzem, hogy ez mi lehet,
Hála mellett könyörgésre
Hajtom im meg térdemet:
Hogy a kiknek kegyed annyit,
Mint énnekem, nem adott,
A szegények hajlékába
Küld el mostan angyalod.
Szárnya alatt vigyen oda
Játékszeres telifát,
Vagy ha ezt nem, aranyfürtös
Zöld galyacskát legalább…
Hogy a kiknek egész évben
Sorsuk nehéz, mostoha,
Enyhitse meg egy estéjük’
A gyermeknek mosolya.
Közeleg már, közeleg a pillanat…
Viszontlátom az én kedves fiamat,
Szinte látom: hogy jön be a szobába,
Kicsiny karja, picziny karja kitárva.
Bizony, bizony e pillanat édes lesz,
Oh mi forrón szoritom majd szivemhez;
Betakarom, elfedem őt karomba,
Mint virágát elfödi a fa lombja.
Azután majd a térdemre ültetem,
Ő meg mesél, beszél nekem szüntelen,
Gyermek beszéd!… bizony semmi nincs azon,
Mégis olyan áhitattal hallgatom!
Már az igaz, hogy azt tudni nem lehet:
Mért szeretünk egy ilyen kis gyermeket?
Oly esetlen minden szava és tette,
Mégis… mégis majd meghalunk érette.
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik a rózsát
A bokorra vonják,
A nagy szépség súlya, a nagy szépség terhe?
Vagy a mi a holdat viszi ezüst habra,
Az a sok fény, a mi
Ugy tud bágyasztani…
Lelkednek fényétől vagy ugy ellankadva?
Vagy homlokod körül, a mi olyan meleg,
Ott repeső lelkem,
Áldásom, szerelmem,
Az süti le tán ugy kis kezedre fejed?
