Ürmösi Károlyné: Szülővárosom temetője

E temető itt gyönyörű liget.
Fáradt szivekbe gyógyulást vihet…
A hantokon bár elmúlás kövül,
Élet virágzik, illatoz, örül.
A nyárfalomb is életet zenél,
Csengő ezüstre bűvöli a szél…
Őrt állanak: büszke, komoly fenyők,
Sírok tövében lelve őserőt…
Itt nincs több bú, meghal a szenvedés,
A fájdalom itt édes csendbe vész.
Világ gondja szivet itt nem epeszt,
Itt elmúlik a súlyos, nagy kereszt…
Itt él a béke, örök nyugalom,
Szent, megbocsátó égi irgalom…
Itt fölcsókol minden emberszőtte kint,
Isten szeme: a nap, ha széttekint.

Abrud, 1929.