Vörösmarty Mihály versei

Vörösmarty Mihály: Deák Ferenc

Alkudtál s mondtad: “nem kell, amit ti szerettek,
Vagy nem kell úgy, mint élni, szeretni szokás;
Munkabiró lelket kívánok, félni tudatlant,
S félni merőt: amint a haza jobb ügye hí.
És emberszerető szívet, ha vad indulatokkal
És áleszmékkel küzdeni síkra kelek.
Tűrni viszályt és pártharagot, s ha kerűlni lehetlen,
Régi baráttól is tűrni a néma döfést.
S amint kezdettem fiatalkori lelkesedéssel
Arról hálaimát mondani vég napomon.
Mindezekért a díj, amelyet elérni reményem:
Vajha kicsin legyek a nagy haza hősei közt.”

1845. április 20. – augusztus 19. közt

Vörösmarty Mihály: (Fergeteg dúl…)

Fergeteg dúl a kopasz hegy ormán,
Zúg rohanva erdőn, völgyeken:
Rejtekébe kerget minden élőt,
Minden útat elzár vak dühe.
Még csak egy halandó
Jár a zaj között,
Jár, s nem érez semmi zajt kivűl.
Agg szivében forr dühödve kínja,
Nyugta nincs a tágas ég alatt.

Álma képét űzi, s hah ki merje,
Hogy csak álmot űz, azt mondani,
Hegyről völgyre téved,
És nem hűl tüze:
Tárgyát önmagában kergeti.

Börzsöny, 1821