Phoebe’ gyöngy szüze’ Szerelmes tüze
Miatt szivem szana-Szét pattana.
Melyem úgy szaggatja A’ Vénus’ vak fattya’
Eleven szene; Mint a’ fene.
Szemeim patak Könyet hullattak
‘S e’ sok sovány rétet Kövérré tett:
Szűz! te lehetel e’ Kinos seb’ fercsele,
Mert a’ blezurt a’ Képed szurta.
Szerelmed’ heve Beteggé teve,
Ortzám a’ miolta Megcsókolta.
Boldog Egek! éljen Az az éj a’ melyen
Megölelélek Drága lélek!
Nyilakat rám a’ Cyprusi dáma’
Meztelen Ámora Oh beh szóra;
Ez a’ szép Phoebe ha Kacsintását néha
A’ szemem közé Lövöldözé.
Neked Dafném a’ Szellők köztt néma
Complementet vág a’ Rét’ virága,
Ha te veled karon Fogva az ugaron
A’ drága szagok Köztt ballagok.
A’ szagosított Tarka pázsitot
Mikor slepped’ alja Zúgva nyalja,
Az este’ lágy szele Cziczáz vele ‘s bele
Kendőznek magok A’ parlagok.
Néha a’ mirha Szagú Zephyr, ha
A’ meselin sleppen Belül reppen,
Ártatlan szélvészi Által felfürkészi
Csiklándósodott Klenódod’ ott.
De már rubintom Én nem tapintom
Azt a’ szép szűz melyet, Oh a’ melyet
Két szent arany alma’ Dagadós hó-halma
Már jó eleve Széppé teve.
Jaj hova futa! Az a’ minuta,
Melyen kezével e’ Megölele?
‘S melyben engemet e’ Keblébe rengete,
‘S rám csók-harmatot Locsogtatott.
1800. április 20.
