Virrogass, oh szeplőtelen
Hold! én velem ez éjelen;
Most nem hamvazza szűz téjjel
Festett fényed fellegéj el.
‘S míg így könyezve az engem
Gyötrő szerelmet elzengem,
Az alatt bús fényedet e’
Könycseppekbe mártsd bele te.
Gyöngy Liza! ah Phoebe’ jobbján
Ülő legszebb s legjobb lyán,
Dafnisod szeret téged; de
Hát te őtet szereted-e?
Ah, képzelhetetlen lyány! ah,
Tékozlott szépség’ bálványa!
Szeresd, mert csak könyörűlő
Szíved által idvezűl ő.
Tégy jól azzal, kit létele
Csak érted köteleze le.
Boldog lesz, csak pillants rája
Imádott szépség’ királya!
1803. június 10.
