Kitárom reszkető karom
Ölelni földedet,
Melyre záporként hullatom
Fiui könnyemet.
Szülöttidben csalatkozám,
Te hű s igaz, valál, hazám!
Fogadjad esküvésemet
Midőn kibújdosom,
Hogy szende, nyájas képedet
Szivemben hordozom
S amíg koporsom eltakar,
Leszek külhonban is magyar.
S hogy álmom édesebb legyen,
Hazám határin túl,
Maroknyi port viszek velem
Siromba zálogul.
Igy bármi távol ég alatt
Tőled nyerem nyugalmamat!
