Lányka sírsz, szemlélem könnyeid’
Kék szemednek tiszta tükriben,
Szép e’ könycsepp mint a’ drága gyöngy
Tengereknek nyugva medriben.
Bú van ugy-e tiszta lelkeden?
Tükröződve könysugárokon,
Csak vihar ha kél a’ hab felett
Látni gyöngyöt csendes partokon,
Oh ne sirj, te édes szenvedő!
Érzéketlen áll a’ néma hant,
És a’ gyöngy melly itten boldogít,
Vonzerővel nem bír olt alant.
