Szédülten verset költeni,
búbánatot felkölteni,
látni, mennyi rossz van –
Inkább aludni hosszan.
Csákányt ragadni tétován,
aknára szállni még korán,
még korán bizonnyal –
fázom tőle iszonnyal.
Inkább derülten, könnyedén
élni, mint egy vőlegény,
díványon elheverni,
egy pakk kártyát keverni.
Naponta inget váltani
s néhány nőt megáldani
s nyakkendőt bő csokorba
s cilindert hébe-korba.
Kabátra varrni gombot és
cipőre adni gondot és
ügyelni a szivarra,
nem nézni erre-arra.
Nem fülelni semerre,
s legfőképpen a mellre,
kiben a szív van és e
bolond lét szenvedése.
Mint egy nagyszerű bálon,
Legyen babám az álom,
Kezét nyugtassa rajtam,
másik kezén az ajkam.
