Miatyánk Uristen, ki vagy a mennyekben,
Ne hagyjál bennünket pusztító könnyekben!
Fáradságos munkánk a szivednek tessék!
A Te áldott neved meg is szenteltessék.
Erős magyar hittel jöjjön el az ország,
Az az ezeréves régi Magyarország. –
Amiként a mennyben sírni sose kellett:
Azonképpen itt, a Duna Tisza mellett
Ragyogjon a remény magyar eredettel
Tiszta imádattal, hősi szeretettel!
Égjenek az álmok, amik ránk omolnak
És a kenyerünket add meg nekünk holnap…
Add meg a mi száraz, barna kenyerünket
Áldd meg a mi kérges tenyerünket
Űzzed ki hazánkból mi elleneinket,
Minden gonoszoktól szabadíts meg minket.
Ellenség ne lépjen többé magyar rögre:
Ez a mi kérésünk most és mindörökre.
Ausztria, Vöklabruck, 1945. november 30.
