Minden mulandó ezen a világon:
A csillag, mely az éjben fenn lobog,
A pezsgő élet napsugáros tájon
Percig örül csak, csak percig ragyog.
S aztán kihűl s leszáll a láthatáron,
S hír és boldogság elveszett, –
Minden veszendő ezen a világon,
Csak egy örök: a szeretet.
Minden mulandó ezen a világon:
Enyészik s újul szüntelen;
Enyészet úr a bún, a boldogságon,
Csak a szeretet végtelen.
Új életet teremt a pusztaságon,
Egy romba dőlt világ felett,
S arany mag nő a hervadó virágon, –
Mert végtelen a szeretet.
Minden mulandó ezen a világon:
Éj lesz s nem lesznek csillagok;
A szem lezárul, melyben boldogságom
Szeretet fényében ragyog;
De fénye majd kísér a pusztaságon
S ragyog felettem szüntelen,
Mert minden múló ezen a világon,
De a szeretet végtelen.
megjelent: 1888.
