Amikor valaki annyira hiányzik,
Még a szivárványod sem látszik.
Nem kápráztat el fényével,
S nem melegít fel a lényével.
Amikor valaki messze kerül,
Körülötted sivatag terül.
Melyben nem érezhetsz mást,
Csak mélyében a csalódást.
Amikor valakit nem láthatsz,
A mosolyával nem játszhatsz.
Ridegnek tűnik minden tova,
Menekülni nem tudsz hova.
Amikor egyedül maradnál,
Sűrű erdőben egy várnál,
Túlélőként csak menekülve,
Vissza újra, a lelketekbe.
Amikor úgy érzed, elvesztél,
Tudd, nem örökké él e tél.
Bár most talán nem hinnéd,
Benned van a kiút innét.
Ha megérted, aki most éget,
Sosem hagy el végleg téged.
Nem is tudna ilyet tenni,
Ő is szeretne benned élni.
Csak engedd, hogy így tegyen,
S mikor felérsz az élet hegyen,
Újra érezve az otthon melegét,
A lelkeddel nézel majd szét.
Végre feltűnik előtted újra ő,
Hol nincs hely, nincsen idő.
S végre megérted teljesen ott,
Hogy tévedtél, mikor hiányzott.
