Aki itt hagyta e testi világot,
Nem álmodja tovább az álmot.
Viszont egész addig simogat,
Amíg Te éled még az álmodat.
S az ágyad mellett állva,
Hogy felébredj, megvárja.
Bár te addig csak az álmod látod,
De felkelve, ő lesz a valóságod.
Soha ne feledd, hogy aki már éber,
Nem hagyott el valójában téged.
Csupán véget ért az álma,
Visszatért a szellemhazába.
Ami neked is az otthonod,
Ébredéskor megtudod.
S nem lesz számodra kérdés,
Édes viszontlátás, a hazatérés.
