Földi elméden a feledés fátyla,
Az igazságot csak a lelked látja.
Így bármit most nem értenél,
Benned túlságosan mélyen él.
Hogy megvédjen sok tehertől,
Hisz amid van is, majd megöl.
Rád vigyáz tehát a feledés,
De így sem múlik az ébredés.
Amit kell, majd tudni fogod,
Hogyan éld a mindennapod.
Nincs is más, mi fontosabb,
Csak lelkileg légy gazdagabb.
Mindaz, ami már a múlté,
A jelenedben válik eggyé,
Majd újjá is születik azzal,
Ha a jót teszed a világgal.
