Angyal szíved simogat,
Így varázslod napomat.
Igaz már csak a távolból,
De azt mondják, így van jól.
Neked már indulnod kellett,
Megtetted, mi tőled tellett.
De az élet számomra tovább halad,
Hogy megismerhessem még magam.
Az utam nekem nem ért véget,
Csak nem hívhatlak tovább téged.
S most úgy kell tovább mennem,
Végig fontos benned hinnem.
E hit nemcsak engem éltet,
Ahol vagy, megnyugtat téged.
Ami bennem nem halványul,
Azt adom majd ajándékul.
Ott, mikor végre újra látlak,
Valóság leszel, nemcsak árnyak.
Akkor ismerjük fel majd mélyen,
Fénylő csillagok vagyunk az éjben.
